6. Eszmélős
Van az a pillanat, amikor épp kibuksz a tenger mélyéről, hirtelen oxigén lepi el a bensődet, fellélegzel szó szerint, hogy kinn vagy, nem kell többet magadban tartanod fogcsikorgatva az elhasznált levegőt... De még fel se tudod fogni, mi történik, csak önkénytelenül kapkodsz valami után. Van az a pillanat, amikor kimenekülsz a roskadozó fakunyhóból, amiről tudtad, hogy nem megfelelő menedék hóviharban, szélvészben, ítéletidőben, mégis bementél. Nem baj, majd csak kibírjuk , gondoltad, de ebben a minutában meg is bántad az elhamarkodott döntésedet. Ekkor birkózott meg az életösztönöd a makacssággal, és győzött - az első reccsenésekre fogtad a sátorfádat, és futottál tovább, hátra nem nézve. Van az a pillanat, amikor hirtelen azt se tudod, mit teszel, hol is vagy, mi történik tulajdonképpen, csak azt tudod, hogy azon a kötélen múlik minden. És abba a kötélbe jobban kell kapaszkodnod, mint bármi másba. Elkapod, a szél jobban süvít, mint amit valaha el tudnál képzelni, de nem is ba
